Két ülésből végignézni a komplett első szériányi Heroest. Rosszabbfajta junkieként a komplett Bladet képes voltam végignézni úgy, hogy még tetszett is (vigyázat, a sokat szidott Blade 1 is jó volt ám, csak egy pillanatig sem szabad komolyan venni, úgy viszont.) Hogyan kezelik az átlagemberek azt, hogy nem átlagosak (vagy kezdenek nem azok lenni),hogyan kezeli a helyzetet a családjuk - itt mondjuk eléggé csorbul a sztori, Nickynek leszakadni képes alteregója van, a fia érintéssel javít elektronikát, a férje meg képes átjárhatóvá tenni a testét, a közös családi jeleneteknél tényleg nem több egy gyengébb X-Men eresztésnél. Izgalmas, ajánlható. (Nem hittem azt, hogy a pilot után érdekelne, aztán mégis.)

Az éjszakai Heroesozás aztán jól meg is tette a hatását (főleg ay utána következő Takashi Ishii-féle Black Angel, amit csak negyedig sikerült - felnyalta vajon Mayo az üvegszilánkok közül a heroint?), reggel fél kilencre sikerült csak felébrednem, akkor is arra, hogy izotópos vizet hugyozok egy olyan mozgássérült vécében, aminek effektíve nincs álmennyezete. Ipari egy élmény. (Amikor a kontrollanyagtól - pici forróságot fog érezni - meg úgy érzi az ember, hogy a torkán, aztán a szívén, aztán a makkján keresztül mászik majd ki egy horda alien, hát, nem jó.)

Alább egy link, ElitAlice kedvéért, pont húgom dobott meg az előbb a Hackers youtube linkjével, fent a komplett, 11 részre vágott cyberpunk klasszikus. Bring it on. (Amúgy igen, digital hardcore- és ATR-napok vannak mostanában.)