Zónafutó

A valóság fraktálszerkezetű. (A lanolin sem jó, ilyeneket hoz a felszínre.) Megvannak az előre eltárolt fázisok, mikor mi történik, mire mit lépsz. Az egyes lépési kényszerek és cselekvések (must-do) közti átmeneteket nem látni csak, hogyan idézel fel fázisokat, hogyan készítesz elő helyzeteket, sokminden kimarad, sokminden kimaradt. Pánik gomb kitépve a műszerfalból, analitikusan csak. Lebontani mindent kisebb elemekre, kisebb fázisokra, nagy folyamatot könnyebben átlátni step-by-step, erre alkalmaznak nagy cégeknél külön menedzsereket. (Btw, kezembe jutott a magyarországi, koreai érdekeltségű cég  egy belső irata, ha valamilyen munkaeszköz meghibásodik, hogyan szólunk, hogy nem jó, ha fizikai probléma van, hogyan oldjuk meg? Negyven oldal. Koreaiból fordítva magyarra. Kicsi halacskák meg tollak voltak benne. Lassan tényleg exkvizit, kényelmes luxus lesz szólni a művezetőnek, hogyaztmondja, Tibikém basszájba, csorbult a marógép!)

A kis fázisok újabb átmeneteket hoznak, az iterációk száma végtelen. Élj együtt az átmenetekkel, két, stabilan leplántált ujjal a [módosít] gombon. Ilyen lehet a wu wei. Csak ott nincs gomb sem.